Az 1990-es évek elején először Svájcban és Németországban vezettek be a textilanyagok körében olyan vizsgálati módszereket, amelyeket korábban csak más analitikai területeken alkalmaztak (például atomabszorpciós és gázkromatográfiás vizsgálatok). Ezek a vizsgálatok kimutatták, hogy még az olyan természetes szálasanyagok, mint a pamut, tartalmazhatnak az egészségre káros anyagokat, mint például nehézfémeket, formaldehidet stb. Azonban olyan textíliákat előállítani, amelyek egyaránt megfelelnek a fogyasztói igényeknek (divatos színek, könnyű kezelhetőség, hosszú élettartam és egyéb funkcionális követelmények) és a környezetvédelem és az egészségvédelem követelményeinek is, egyáltalán nem egyszerű feladat. A divat- és funkcionális igények nem elégíthetők ki bizonyos vegyi anyagok alkalmazása nélkül.

Amikor világossá vált, hogy a textíliákban lehetnek az egészségre ártalmas anyagok, még nem létezett a textíliák humánökológiai minőségének megítéléséhez megbízható termékvédjegy, amely a fogyasztóközönséget tájékoztatta volna, sem pedig egységes határérték-rendszer, amely a textilgyáraknak és a ruhaipari vállalatoknek útmutatást adott volna arra, hogy a textiltermékekben előforduló ártalmas anyagok milyen mennyisége tekinthető még elfogadhatónak anélkül, hogy azok az egészségre ártalmasak lennének. Ezért az Osztrák Textilipari Kutatóintézet (ÖTI) és a német Hohenstein Kutatóintézet az akkor már rendelkezésre álló vizsgálati szabványok alapján közösen kialakította az ún. Öko-Tex Standard 100-at. Ez egy vizsgáló és tanúsító rendszer, amely a modern textilfelhasználók sokrétű minőségi igényét veszi figyelembe, és egyidejűleg tekintettel van a textilipar összetett termelési feltételeire (globális szervezet, erős nemzetközi munkamegosztás, különböző felfogás a tekintetben, hogy mely anyagok és azok milyen mértékű előfordulása tekinthető károsnak) is.

1992-ben létrejött a nemzetközi Öko-Tex Szervezet, amelyet az osztrák, a német és a svájci textilipari kutató intézetek alapítottak, majd csatlakozott hozzá több más ország hasonló intézménye is (a magyar INNOVATEXT 1994-ben). 2009. évi adatok szerint 43 országban van olyan intézet, amely az Öko-Tex Szervezettel munkakapcsolatban áll, ily módon az Öko-Tex Szervezet tevékenysége és hatásköre nemcsak Európára, hanem az USA-ra és több dél-amerikai és ázsiai országra is kiterjed. 18 országban van a szervezethez tartozó akkreditált vizsgáló intézet, közülük 14 európai és egy japán intézetnek van joga nemzetközileg is elismert tanúsítványt kiállítani. Magyarországon ez az INNOVATEXT Textilipari Műszaki Fejlesztő és Vizsgáló Intézet Zrt., amelynek hatásköre több más kelet-európai országra is kiterjed.

Nézz körül az oldalon: greenculture.hu

Az Öko-Tex (más írásmóddal: Oeko-Tex) szabvány textiltermékek és az azokon alkalmazott kellékek (cérnák, gombok, cipzárak, tépőzárak, címkék stb.) számára kidolgozott, humánökológiai szempontok szerint összeállított vizsgálati és tanúsítási rendszer. Előírja a textil- és ruhaipari gyártásban használt anyagokban előforduló kémiai anyagoknak azt a még megengedett mennyiségét, ami az emberi szervezetre nézve nem jelent veszélyt.

A nemzetközi Öko-Tex Szervezethez tartozó akkreditált vizsgáló intézetek hivatottak arra, hogy a termékeket ebből a szempontból minősítsék és ezt követően rendszeresen ellenőrzik, hogy az Öko-Tex tanúsítványt megszerzett termékek folyamatosan teljesítik-e az előírt követelményeket. Ez biztosítja a fogyasztóközönség számára, hogy az Öko-Tex megkülönböztető jelzéssel ellátott termékek az egészségre nézve nem ártalmasak.

Nézz körül az oldalon: greenculture.hu

330_405_1354529522.jpg_330x405

Semmi sincs hozzánk olyan közel, mint második bőrünk - a ruhánk. Sok célt tölt be: mindenekelőtt körbevesz, melegít és véd minket. Itt semmi keresnivalójuk nincs méreganyagoknak! Erre van az öko textil.
 
A Simplicol előállításához ezért kizárólag kiváló minőségű, rendszeresen ellenőrzött alapanyagokat használunk a legnagyobb német gyártótót, aki tagja a nemzetközi festékgyártó szövetkezetnek (ETAD) is. Ez a szervezet gondoskodik arról, hogy a kritikus színanyagokat kizárja a piacról, még ha az érintett anyag hatóságilag engedélyezett is volna, így tisztul le az öko textil piaca.

Nézz körül az oldalon: greenculture.hu
 
Sokszor esik szó arról, hogy a ruhafestés megterheli a környezetet. Ilyenkor elfelejtjük, hogy a környezetszennyezés sokszorosává válik, amikor új ruhát vásárlunk.

1 komment

Címkék: öko textil

Ruháink egyik nagy anyagtípusa a műszálas anyagoké. Régen volt a nylon, aztán jött az akril és a poliészter (pl. a termo-anyagok), egyre inkább a természetes anyagokra hasonlító tulajdonságokkal (jobban szellőznek, tapintásra puhábbak, kellemesebbek). A műszálas anyagok azonban még mindig sokszor okoznak allergiát, bőrirritációt, ráadásul kőolaj-származékokból készülnek, így gyártásuk víz- és légszennyezéssel járhat, attól függően, mennyire tartják szem előtt gyártásuk során a környezetvédelmi előírásokat. Ez nem éppen öko textil. A szegényebb országokra azonban ez kevésbé jellemző, ahogy a dolgozók bére, munkakörülményei is rendre elmaradnak a gazdagabb országokban dolgozó kollégáiktól.

A legnagyobb megoldatlan probléma végül ugyanaz, mint minden műanyagnál: a hulladék kezelése. Ezek az anyagok ugyanúgy, mint a palackok és műanyag zacskók, igen lassan bomlanak le.

 

Az öko textil szükségessége

A természetes anyagok közül a pamutot használják legtöbbet, de ide tartozik még a gyapjú, a len és a kender is, újabban pedig egyre népszerűbb néhány más növényi rost is, például a bambusz. Szinte öko textilnek nevezhető.

A pamut, ez a nagyon kellemes, puha, jó nedvszívó képességű, rugalmas és tartós kelme, a trópusi éghajlaton termő gyapotból készül (ennek vattagömb-szerű virágzatából készül a pamutszál). Ez végre természetes, könnyen lebomlik, bőrbarát - gondolhatnánk. Ez így is van, csakhogy a gyapottermelés az egyik leginkább környezetterhelő mezőgazdasági ágazat: világviszonylatban gyapot-permetezésre használják az összes növényvédő szer egynegyedét. Keresse az öko textil alapanyagú ruhákat.

Nézz körül az oldalon: greenculture.hu